Hírek

Botanikai leírás: 

Hazánkban akár 800 éves kort is elérő, legnagyobbra növő őshonos fafajunk. 

Sík vidékek és az alacsonyabb dombvidékek tölgyeseinek állományalkotója, elsősorban ott, ahol a talajvízszint magasabb. Nálunk az alföldi árterek magasabb, vízzel általában már el nem öntött területein az ún. keményfás ligeterdők, más néven tölgy–kőris–szil ligeterdők vagy galériaerdők egyik uralkodó fafaja. 30–40 métert is elérő, robusztus, terebélyes, szabálytalan koronájú, hamar elágazó, erős, vastag ágú nagy fa. Törzse fiatalon sima, szürke, később sötétszürke, mélyen és hosszan repedezett. Rügyei és hajtásai kopaszok. Levelei visszás tojásdadok, 4–12 cm hosszúak és 2–8 cm szélesek, szabálytalanul öblösen karéjosak, mindkét oldalon 3–6 karéjjal, melyek ép szélűek, vagy gyakran oldalkaréjosak. A levéllemez a szíves-füles váll felé elkeskenyedő, felül sötétzöld, alul világos- vagy kékeszöld, kopasz. A levélnyél rövid, 5–10 mm-es. A bükkfafélék családjára jellemzően a tölgy egylaki fa, vagyis külön vannak hím és női ivarú virágai. A virágok virágtakarója sárgászöld színű lepel. A hím virágzatok barkát alkotnak, amely egy puha tengelyű, lelógó füzérvirágzat. A 1,5–3 cm-es, hosszúkás tojás alakú makkot a 2–10 cm hosszú kocsányon hozza és a molyhos kupacs egyharmadáig borítja.

A faj érdekességei: A fát mocsári tölgyként is nevezik. Gubacsa szolgáltatta egykor – vas adalékkal – a „Gallus” tintát.  Kivonatait a népi gyógyászatban gyulladáscsökkentőként és emésztési panaszok kezelésére is alkalmazzák.

Felhasználása: Fája: Szívós, erős; a sok csersav miatt a korhadásnak jól ellenáll. Épületekhez, hajóépítéshez, vasúti kocsik, bútorok, hordók, ládák készítéséhez. Kitűnő tűzifa. Elsőrendű dongafa, talpfa és bányafa, jó fűrészáru és késelési anyag készül belőle. Kérge csersavakban gazdag, fekete, barna és sárga festéket ad.